A Colorado elleni nyitómeccset sok minden miatt emlegethették volna később: Acuna két pontot érő homert ütött, Swanson két pontos triplát, 7-0-val fordultunk rá az ötödik inning aljára – a hatodikra pedig 7-6-al: alighanem emiatt emlékezhetünk az estére.
Teheran (aki hagyományosan jól szerepel a Rockies ellen, 2.25 ERA a mérlege, ezzel a mérkőzést megelőzően mindenkori 3. legjobb dobó volt) az ötödik inningben felhozta a Rockiest, de utána Sobotka és Minter jól zárta a mérkőzést, 8-6 a vége, a Rockies szezonja legnagyszerűbb inningjét produkálta, ám a végére sorozatban 4. vereségét szenvedte el, miután a Dodgers kisöpörte őket, a Braves is behúzta a széria nyitányát.
A profi liga szeme ezen a héten azonban talán mégse rájuk szegeződött, hanem például az Orioles színeiben parádézó Chris Davisre, aki új rekordot beállítva immáron 49. alkalommal volt képtelen bázishoz érni. És a számláló pörgött, az 54. ütésig.
Sajnos a denveri hóhelyzet miatt a Rockies söprése augusztusra tolódott el, most áprilisban be kellett érnünk egy 7-1-es folytatással, Swanson egyre nagyobb kedvenc lesz, három pontos homerje nagyon kellett, Acuna is összehozott egyet, Donaldson stabilan teljesít a védelemben, Fried pedig nagyon jó úton jár afelé, hogy kezdő dobó legyen belőle – hátha könnyeb lesz így kibírni, ameddig az ifi Ian Anderson berobban az élvonalba (Anderson pár hónappal a 20. születésnapja után debütált az AAA-ban, előző szezonban 2.49-es ERA-t, és 119.1 inningben 142 strike outot produkált).
A Colorado után azon kapta magát a csapat, hogy 11 meccset követően a Phillies és a Mets csapatával osztozik a keleti divízió első helyén. Jöhetett is a Mets, a 4 meccses széria végül is 2-2-es döntetlent hozott, most a második hét végén fél meccses lemaradással vagyunk a Phillies előtt. Akadt egy 11-7-es győzelem is, a 3. meccsen méghozzá, Acuna itt sorozatban az ötödik olyan mérkőzését hozta, ahol egynél több alkalommal ért bázisra. Newcomb pocsék napot fogott ki, 4-0-s Braves-vezetésből 4-4 lett, így aztán a 2. inningben jött az újonc Toussaint, és magabiztosan dobált végig 6 inninget (1 pontot engedett a Metsnek, és 7 strike-outot hozott).
A 4. találkozón a Mets-ász deGrom is bajban volt, így a Braves az utolsó 7 meccséből 5 győzelemre hozott.
Közben Albies szerződését sikerült meghosszabbítani, a hozzáértőbbek szerint a játékosra nézve ritka előnytelen ajánlat volt, de Albies Acunával együtt így legalább most néhány évre biztos pontokat jelenthetnek a támadósorban.
Mi történt egyébként a nagyvilágban? A Seattle Mariners 14 találkozó után 12-2-es mérleggel, 3,5 győzelemmel tartott a divízióbajnok Houston előtt, hála a kiváló támadósornak (Santana, Dee Gordon, Jay Bruce, Encarnacion…). Az első 12 meccsen 32 home run jött össze, ami MLB-történelmi csúcsot is jelent. Közben Red Sox 3-9, Astros 7-5. Aztán a múlt héten az Astros söpörte a Seattle-t, mondhatnánk, hogy helyreállt a világ rendje, de ne adjuk ezt ilyen könnyen: aligha várta volna bárki is, hogy ilyen erősen nyit majd a Seattle, ki tudja, talán 2001 után ismét bejutnak a rájátszásba – nem akadt rajtuk kívül eddig csapat, akik ennyi időre ragadtak az alapszakaszban. Magára kezd találni tehát a Houston, söpörték a második héten a Yankeest még, José Altuve 5 egymást követő meccsen ütött homert, első játékosként a szezonban. Persze, hol van még a vége.
Hasított a Tampa Bay (12-4), méghozzá olyan mutatóval, ami a Bravesnek is jól jönne (2,44 ERA, ami a kezdő dobóknál 1,47), Castillo és Alvarado már most rettegett bullpen-dobók.
Vissza a Braveshez: az Arizona ellen Fried kezd itteni idő szerint éjszaka.
Jó kérdés, hogy a Braves mennyit bír ezzel a dobósorral, Foltynewicz és Vizcaino még mindig sérültek, Newcomb kikerült a rotációból. Toussaint-tól sokat várnak ebben a szezonban, Fried pedig két találkozó után abszolút meglepetés és ismét megmutathatja magát. Hogy sikerül-e behúzni Kimbrelt a Red Soxtól (hihetetlen, hogy Keuchel és ő még mindig szabadügynökök…), az elkövetkező hetek dilemmái közé tartozik.
